|
" Az ember élete nem az, ami megtörtént vele, hanem az, amire emlékszik, és ahogyan visszaemlékszik rá." /Gabriel Garcia Marquez/
-katt a képre!
Szűgyi Zoltán
Pillangóvers a reményről
dermedt szavak hevernek
szerte a diófa alatt
gyengéd csókot takar
az avar
tűz illata leng
előttem nesztelen -
a bátor gondolatok hada
imbolyogva elhalad
arcra borul a fény
s fenséges magányában
kertemen -
átsuhan a remény
Ha valamit nagyon akarunk, az egész mindenség összefog értünk!
Sokszor megbotlunk, hiányosak az ismereteink,fél igazságokat tudunk csak és ez félre vezet minket kevés a bátorságunk és a hitünk, nem vagyunk türelmesek a másikkal ! Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad érte néha . Ha biztos akarsz lenni abban, hogy emlékét sértetlenül megőrzöd, akkor azt nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be szíved legmélyebb zugába azt az érzést .; Kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged egy ládikába , abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.
Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete középpontja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.
Semmi sem véletlen nem a vakszerencse hajtja, hanem egy olyan elv, amely mindnyájunkat elvezet a kristálytiszta megértéshez, ezer meg ezer „véletlen egybeesés” és jó barát siet megmutatni az utat, amikor túl súlyosnak látszanak a nehézségek ahhoz, hogy egyedül megbirkózzunk velük.
A nehézségeknek azaz egyetlen okuk, értelmük és céljuk, hogy legyőzzük őket. Hát nem ez az emberi természet titka? Hogy a korlátokra fittyet hányva bizonyítsa végtelen szabadságát. Nem a kihívás teszi próbára az embert, nem a kihívás határozza meg, kik vagyunk és mivé leszünk, hanem az a mód, ahogyan szembenézünk a kihívásokkal, hogy egyetlen fellobbanó gyufalánggal megsemmisítjük-e a roncsot, vagy lépésről lépésre újraépítkezünk belőle, amíg újra kivívjuk szabadságunkat. A gondok célja, hogy felülkerekedjünk rajtuk. A szabadság célja a bizonyítás. És amíg hiszünk az álmainkban, nincs semmi, ami a véletlen műve lenne.
Richard Bach
|
Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelenik.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.
Radnóti Miklós - Tétova óda /részlet/
...A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem,hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én,amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem,hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek,zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a terítőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog,mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen,mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll,majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik,szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull,elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is,nem vagy más világ.
S idáig hallom én,hogy változik a sok
rejtelmes,vékony,bölcs vonal
hűs tenyeredben.
Ne gondold, hogy életed semmit sem ér, ne gondold, hogy haszontalan, tehetetlen kolonc vagy, mert nem igaz! Életed csodálatos érték és mindaddig az is marad, amíg adni tudsz. Hogy semmid sincsen? Hidd el nekem gazdag vagy, benne minden lehetséges, maradandó érték. Mindaz a szenvedés és öröm, mely eddig életedet jellemezte s ezután köszönt reád, olyan kincs, melyhez a szereteted révén juthatsz hozzá.
...
Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki ,de Te sem szerethetsz varázsütésre olyan embert , aki taszít téged .....
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva a világon. Vedd észre, hogy ha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...
Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet az által, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyöz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez az örök barátság.
"Senki nem igérte, hogy az élet igazságos.
Csak akkor érezheted úgy, hogy becsaptak, ha elvársz valamit.
Elvárások híján csalódásoktól sem kell tartanod.
Minél kevesebbet vársz, annál szabadabb lehetsz, s annál Kevésbé az idö rabja.
Miért? Mert elfogadod azt, ami van. Az elfogadás felszabadít."
(Scott Shaw)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
